ASOCIAȚIA TIK-TAK

…A következő eset az egyik fő oka ennek…

Abban az időben, amikor harcművészetet oktattam, voltak rajongóim, minden korosztályból, viszont nem értettem miért, hiszen nem voltam még atlétikus alkat sem. Azzal jött sokszor hozzám pár kamasz, 12-14 év közöttiek, hogy nekik én vagyok a példaképük. Egyszer meg is kérdeztem tőlük miért is?!…Azt válaszolták, azért, mert sokat tanulhatnak tőlem, főleg, hogy hogyan győzzenek le valamit, ami nagyobb és erősebb náluk…Abban a pillanatban, és azután még sokáig azzal a tudattal voltam, hogy a ringbéli ellenfeleimre gondolnak, akik mivel én mindig kicsi duci voltam, ők mindig nálamnál magasabbak, erősebbek, sőt korban is idősebbek voltak. Ennek ellenére sikerült mindig az első háromban bennelennem az ország mindegyik versenyén.

De néhány év után rájöttem, hogy igazából nem voltam elég figyelmes arra, amit mondtak nekem. Hiszen az elkövetkezendő hónapokban többször elbeszélgettem a fent említett rajongóimmal, legtöbbet egy 13 év körüli lánnyal, akinek rengeteg problémája volt. Kezdve az iskolában, ahol csak 1 barátnője volt, a többiek meg csúfolták a fogszabályzója miatt, gúnyneveket is ragasztottak rá…Viszont amit senki sem tudott róla az az volt, hogy mindezek mellett otthon az apukája már egy jó ideje sexuálisan molesztálta őt. Tehát igazából az a ,, valami, ami nagyobb és erősebb náluk’’ igazából nem egy ringbeli ellenfél volt, aki nagyobb és erősebb volt nála, hanem a mindennapi problémák az iskolában, otthon, főleg az apjával, a tehetetlenség, a szégyenérzet, stb. Segítségre volt szüksége, viszont nem tudott senkivel beszélni ezekről, még a saját édesanyjával sem, mivel az folyton csak veszekedett vele, semmi sem volt jó,amit csinált, folyton csak kiabált vele, szídta őt…Ezért úgy döntött inkább a példaképével, velem osztja meg ezeket a dolgokat. Ebben a helyzetben én is tehetetlennek, tanácstalannak éreztem magamot edzőként, még példaképként is…főleg, hogy én is fiatal voltam még. ..Végül, néhány hónapnyi beszélgetés után, sikerült meggyőznöm beszéljen az édesanyjával, viszont arra kért én is legyek jelen. Bele is egyeztem. Előző este, mielőtt elindultam volna hozzá fölhívott sírva, hogy sikerült beszéljen az édesanyjával, aki nem hogy nem kezdett el vele veszekedni, vagy hitetlenkedni, hanem azon nyomban elkergette a férjét otthonról.

Ezek után sokkal nyugodtabb kezdett lenni az élete, rendeződtek az édesanyjával való konfliktusaik. Néhány évig még tartottuk telefonon a kapcsolatot, aztan azt hiszem elment egyetemre ás megszakadt a kapcsolat. Pár évvel ezelőtt találkoztam vele egy üdülőtelepen, épp vakációztak. Gyöngyöző szemekkel mesélte el röviden, hogy férjhez ment, van egy gyerekük is, és hogy az ő férje nagyon jó ember, nem olyan, mint az apja volt…